Újra, ugyanarról, háromszor (ennyi a magyar igazság). Ráadás később...

"...ezek idegenek"

1.

"Nemzetileg"¹, legalább? Mármint a mai hatalom meg én (e témában nem akarok mások nevében beszélni...).

Há' hogyispersze! Föltéve, hogy a nemzet fogalmát megfosztjuk minden, igazán lényeges tartalmától. Mert egy országban élünk, ez kétségtelen (?). De például nem ugyanazt a nyelvet beszéljük: nekem a belem fordul ki attól a fideszes kacsabeszéltől, amelynek az a célja, hogy az értelmes gondolkodás és kommunikáció eszközét, a konszenzuson alapuló magyar nyelvet kiszorítsa...

Töprengek, van-e bennünk valami értékközösség... A kérdést így fogalmazom meg: lehet-e értékközösség általában véve (és most elvi szempontból közelítem a témát, nem magamról szólván) tisztességre, a demokratikus normák követésére törekvő, átlagosan tájékozott ember és a mai hatalom között? Olyanokkal, akik lassan húsz éve gátlástalan hazudozásukkal és uszításukkal szándékosan züllesztik a társadalmat? Lehet-e értékközösség a Nyirő körüli ocsmány cécót szervező bagázs és azok között, akik például Bajcsy-Zsilinszky magatartását tartják példamutatónak? Azok között, akik a "becsület napját" ünneplik - polgármesterként, miniszterként - és azok között, akik a Budai Önkéntes Ezred hősiességét tartják számon?

Vissza magamhoz: érezhetek-e bármi közösséget, egykori tanárként, olyanokkal, akik leszállítják a tankötelezettségi korhatárt? Polgárként: olyanokkal, akik megfosztják az önkormányzatokat intézményeiktől, ezzel gyakorlatilag fölszámolják az önkormányzatiságot?

Töprengek: miben vállalhatnék közösséget azokkal, akik fénylő pofával tapsolják a Kedves Vezetőt, mondjon akármilyen hülyeséget és aljasságot? Közösség a "Kedves Vezető" és például Pörzse Sándor között van - hiszen ők enyelegtek egymással a Házban ellenfeleik-ellenségeik "párbajképesség-problémáról"...

Közösség, azokkal, akik zsidózó-cigányozó-buzizó agitproposokkal dolgoztatnak? Akik zsidó közösségeket nyugtatgatnak - félúton a Magyar Hírlap és az Echo Tv meg a Demokrata között?! Akik Horthy-kultuszt építgetnek?

Közösség, azokkal, akik szétverték a Magyar Köztársaságot?! Akik szét akarják verni azokat a határainkon túli magyar szervezeteket is, amelyek nem hódolnak be nekik?!

Nem, nem, soha!

Nincs olyan tisztességre törekvő, valamelyest demokratikus normák szerint gondolkodó és élő oláh, tót vagy rác; zsidó, arab, maori, eszkimó - bárki! -, akihez ne érezném magam közelebb, mint Orbánia uraihoz.

*

¹ A "Nemzeti Összetartozás Napja", a kurultajos stb. trianonozás elé... Emlékeztetek a "demokratikus ellenzék" szégyenére: megszavazták ezt az emléknapot, amely - a hatalom szándékai szerint is - kizárólag nagymagyar hibbantkodásra² ad alkalmat

**

²Megemlékezések - barikad.hu

Megemlékezések - fidesz.hu

***

2.

Üzérkedés

3.

"Nemzeti" cécók ideje

Cécókínálat a Fidesz és a barikád oldaláról: vesd őket össze, de ne csodálkozz az egybeeséseken.

Felülről gerjesztett folyamatos, sértett-nyavalygó trianonozás egyfelől; bornírt-hazug hőskultusz másfelől: ugyanannak a súlyos dekulturálódásnak, ugyanannak az aljas indokból és aljas célzattal folytatott néphülyítésnek, -vadításnak a megnyilvánulásai.

Tagadása mindennek, ami a magyar kultúrában ép, ami valódi érték.

Hogy fog ebből a mocsárból a "nemzet" kikászálódni? - münchauseni tettre van hozzá szükség...

*

Üzérkedés

Áldozatok emlékével, hittel, hazaszeretettel - a hatalmi-politikai célú üzérkedésnek, képmutatásnak ezek a legvisszataszítóbb válfajai.

Most erről jutott eszembe: Emlékművet avatnak Bicskén: A gránittömbön lévő táblán a következő felirat olvasható: "A Bicske környéki harcokban hősi halált haltak a Hazáért 1944-1945".

Az első gondolatom: Bicske környékén 35 magyar honvéd halt meg a Vörös Hadsereg oldalán..? Horthy, majd Szálasi Magyarországa ellen küzdve?

Nem valószínű: ha ez történt volna, a mai Magyarországon nem kapnának emlékművet...

Semmi bajom sincs azzal, ha megőrzik - táblákkal, szobrokkal, emlékművekkel is - az áldozatok emlékét - persze, a hősökét is.

Az idézet felirat azonban napi politikai célokat szolgáló történelemhamisítás, kábítás. Mégpedig közveszélyes, mert tovább rombolja amúgy is ramaty állapotban lévő önismeretünket.

Szóval nem áldozatok estek el a szovjet hadsereggel vívott harcban; nem kényszerített és/vagy félrevezetett emberek! De akkor harcba vetésük is helyes volt, maga a Szent Haza kívánta így! S e Haza akkori urai is helyesen jártak el...

Úgy emlékeznek meg az áldozatokról, hogy - hősöknek nevezve őket - fölmagasztalják Horthy (és Szálasi!) Magyarországát!

De hisz akkor nem csupán Schönherz Zoltán, Ságvári Endre volt hazaáruló, hanem Kiss János, Tartsay Vilmos, Nagy Jenő, Bajcsy-Zsilinszky Endre is! S hogy ma élő politikust említsek: Horváth János fideszes képviselő is - elvégre részt vett a nemzeti ellenállásban, pedig harcolhatott volna - "a Hazáért!" - a szovjetek ellen...

Aki az áldozatokat önámítón hősöknek hazudja, megbecsteleníti őket, bármit képzel, bármilyen szándékkal teszi is. A halottak és az élők, köztük önmagunk iránti kötelességünk őszintének lenni: a Horthy-hadsereg katonái "a Haza" valós érdekei ellen küzdöttek - [kikényszerített] áldozatuknak épp ez a tragikuma. Aki ezt nem érti, nem akarja érteni, az a magyar történelem legfontosabb tanulságait sem érti, sem akarja érteni. Önmagát mentegető bűnös hatalmak szokása megtévesztett/kényszerített áldozataikat - haláluk után - hősöknek hazudni. Manapság újra szokássá vált az áldozatok hősökként emlegetése. Akik ezt teszik, akik ezt elfogadják, nem az áldozatokkal, hanem a bűnös hatalommal vállalnak közösséget.

Országunk tele van hazug emlékművekkel, melyeknek számát a jelenlegi hatalom elszántan szaporítja. Huszadik századi történelmünk - tőlünk azért mégsem teljesen függetlenül - "úgy alakult", hogy 1956 kivételével nem csupán vesztes, hanem rossz, illetve gyalázatos ügyekért harcoltunk. Magyarország számára is szerencse, hogy nem sikerült "győznünk" - ezt mindig észben kellene tartanunk.

Mese ellen minden káros?

Varga Imre: Memento a II. Magyar hadseregért

*

Ady Endre: A mesebeli János

Bajban van a messze város,
Gyürkőzni kell a Halállal:
Gyürkőzz, János, rohanj, János.

Királyfiak s nagy leventék,
Ha palástjukat ott-hagyták:
Rohanj, ha rongy is a mentéd.

Mesebeli király-lyánnyal
Hogyha akarsz találkozni:
Hadakozzál a Sárkánnyal.

Csak a mese s csak az átok
Tartott eddig így-úgy is még
S jók e csakok s e csalások.

Így csináltad ezt már régen,
Van egy kis tapasztalásod
Csalatásban és fenében.

De csinálod, mert csinálod,
De csináld, mert erre lettél
S ha már álltad, hát kiállod.

Vagy nem állod s megbénultan
Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz,
Öreg bűnödön, a Multon.

Kellesz a nagy arénára
Akkor is, ha életednek
Életed lesz majd az ára.

Ha már egyszer idegenbe
Valamikor ide bujtál,
Rohanj jól kimelegedve.

A király-lyány: mese, János,
De nincs élőbb a mesénél
S mese ellen minden káros.

Bajban van a messze város,
Gyürkőzni kell a Halállal:
Gyürkőzz, János, rohanj, János.

Pintér Sándor - Gaudi Nagy Tamás

Pintér Sándor beszámolója után az újnyilasok képviselője hozzászólásában először 2006 őszének eseményei kapcsán vezette elő a tőle nyilván megszokott ótvaros hadovát (amire Pintér - nem mondhatom, sajnos, hogy szokatlan módon - sajátos "szakszerűséggel" válaszolt), majd a következőket mondta:

"A közbiztonsági témakörrel kapcsolatban szeretném megkérdezni miniszter urat, nem gondolja-e úgy, hogy az elmúlt két év küzdelmeinek, erőfeszítéseinek fényében valójában helyes és indokolt lenne a csendőrség felállítása. Tehát egy olyan elkülönült, rendvédelmi erő felállítása, amely képes arra, hogy hatékonyan, az ilyen lyukóvölgyi és egyéb témákat sokkal hatékonyabban, sokkal erőteljesebben tudná megoldani. Csak egy elemet emelnék ki a jogosítványok közül: például fegyverhasználati kötelezettsége lenne a csendőröknek, mint régen volt. Tehát ha támadás éri  őket, akkor nem nekik kell magyarázkodni – legutóbb  is rendőrt vertek most vidéken –, hanem a jog  őt védené, és így  őt sem mernék támadni oly módon, ahogy azt rendszeresen teszik."

Pintér válaszának vonatkozó része:

"Közbiztonság.

Kérem, ahhoz, hogy érdemben tudjunk a csendőrségnek a hatékonyságáról, azt gondolom, a csendőrség tevékenységét és lehetőségeit mélyebben kellene vizsgálni és erről ismeretet gyűjteni. A csendőrség kialakulása kapcsán egyértelmű, hogy egy honvédségi, katonai alakulat volt, és a kialakulása Erdélyben történt meg, amikor nem tudtak Erdélyben megfelelő közbiztonságot nyújtani az akkor még városokra szétszabdalt közigazgatási egységek rendőrség nélkül. De azt gondolom, ezeknek a lehetőségei, meg a fegyverhasználati kötelezettség bizonyos tekintetben nem kifejezetten a csendőri szóhoz és a csendőri-katonai alakulathoz kötődnek, hanem egy jogi lehetőséget nyitnak meg. Én azt javaslom képviselő úrnak, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében nézzük meg a csendőrség kialakulását, nézzük meg a csendőrség jogosultságait, melyek voltak ezek a jogosultságok, amelyek valóban a közrendet és közbiztonságot szolgálták, és melyek voltak azok, amelyek olyan túlkapásokat tettek lehetővé, ami ugyan a csendőrségnek a rendfenntartó szerepét megkérdőjelezik, viszont azt, hogy féltek tőle, azt nem. Én azt gondolom, egy demokráciában ugyanazok a jogok és lehetőségek, amit akkor megadtak a csendőrségeknek, nem lehetségesek a mai világban."

Kiemelem a számomra érdekes részt:

"Én azt javaslom képviselő úrnak, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében nézzük meg a csendőrség kialakulását, nézzük meg a csendőrség jogosultságait..."

Egy kérdésem van: "egy demokráciában" - a történelmi előzmények ismeretében - a belügyminiszter miért akar "kötetlenül beszélgetni" újnyilas párt képviselőjével: általában is, különösen pedig a csendőrségről?!

"Egy demokráciában", s éppen Magyarországon, demokratikus kormány tagja nem akar semmilyen kötetlen beszélgetést¹ újnyilasokkal; a csendőrségről pedig csak azt mondhatná, hogy amíg ők kormányoznak, addig szóba sem kerülhet...

*

¹Szokták emlegetni a mikszáthi időket, mondván: a képviselők kíméletlenül egymásnak estek a Házban, de utána együtt kártyáztak stb.

Szerintem demokratikus ország demokratikus kormányának demokrata képviselői neonáci-újnyilas párt képviselőivel való kapcsolataikat az elkerülhetetlen hivatalos minimumra korlátozzák. Semmiféle "kötetlen", semmiféle magánjellegű kapcsolatba nem bocsátkoznak újnyilasokkal. Nem is kártyáznak, nem is isznak, nem is fociznak, teniszeznek együtt velük.

És persze: a Házban sem bratyiznak velük - sem "Alföldi-ügyben", sem "félmilliárdot elkutató filozófusok" meg "hazájukat mószeroló művészek" témájában; Horthy-kultuszban és Nyirő újratemetése körüli gyomorforgató cécóban sem...

Minden módon kifejezik: nem ugyanabba a táborba tartoznak...

Fasza polgárai lesznek e hazának! Sőt: mit lesznek?! Már vannak - nekik kínál programokat a Polgárok Háza.

Májusban például meghallgathatták - akármiről is - Raffay Ernőt és Csath Magdolnát; Takaró Mihály irodalomtörténészt Sinka Istvánról; volt Csurka-emlékest Lezsákkal és Bíró Zoltánnal, valamint Kiss Gy. Csabával.

Júniusban leszen:

1.

"Sorstöredékek Trianon után - a Nemzeti Összetartozás Napja

Magyar sorstöredékek Trianon óta, borongós vallomások Adytól[?!] Csoóri Sándorig

Kubik Anna és Blaskó Péter Kossuth-díjas színművészek estje"

2.

"Polgárok Háza Népfőiskola - évadzáró:

Pap Gábor művészettörténész:

Bölcsesség és hatalom - a Szent Korona üzenete c. előadása

Kiss Ulrich jezsuita szerzetes:

Médiaegyensúly, médiaetika és más mítoszok c. előadása

Szervezőpartnerünk a Nemzeti Fórum és a Lakitelek Népfőiskola"

3.

"Nagy magyarok - vitéz nagybányai Horthy Miklós

Takaró Mihály irodalomtörténész előadássorozatának rendhagyó évadzáró estje

Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril,

Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje,

1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó

főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő.

Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az

államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig a Magyar Királyság

kormányzója. Kísérletet tett a trianoni határok többnyire békés revíziójára.

Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben, Estorilban. 1993. szeptember 4-én

temették újra Kenderesen."

4.

"Kurultáj est

Kölcsey Kör - a Nemzeti Fórum Egyesület estje

Frissítve máj. 30-án: csakis a bojkott!

A kormány szóvivője a Klubrádióban ma azt állította, az ellenzéki pártok érdemi válaszadásra szólították föl a polgárokat. S bár egy pillanatig sem gondolom, hogy a mai hatalom bármelyik képviselője bármilyen kérdésben bármikor is igazat akarna mondani, most mégis zavarban vagyok: "az ellenzéki pártokról" ezt a hülyeséget minden további nélkül el tudom képzelni...

Pedig lehetetlen, hogy ne értenék: az orbáni szélhámosság a demokrácia alapkérdését érinti. Mert túl azon, hogy e hatalom akkor is hazudik, amikor kérdez; túl azon, hogy a kérdések stupidak is, nem csupán félrevezetők - érdemi választ adni rájuk lényegében lehetetlen; szóval, minden fontos vagy kevésbé fontos kritikán túl látni kell: az itt a kérdés, milyen társadalomban gondolkodunk. Tagolt, bonyolult struktúrában, nyilvános érdekképviseletben és -egyeztetésben; autonóm szakmai és tudományos szférákban (akkor is, ha a "tudományos hatalom" - ahogy azt a Duna Tv-n adott négyrészes prolitápból megtudhattuk - idegen érdekeket szolgáló, nemzetellenes valami...), vagy pedig földöntúli izék által földöntúli izékbe avatott Örökös Vezetőben, aki - ha éppen Kedves - le-lehajol az ő szeretett népéhez, megtudakolandó, bölcsnek, kedvesnek, szeretettnek tartják-e...

Maga a forma, az eljárás akkor is elutasítandó, ha a kérdések lényegiek, jól megfogalmazottak - de hát erről sincs szó. Nincs komoly érv az ellen, hogy a demokratikus pártok ezt a jó királyt vagy legalábbis jó és kegyes kormányzót idéző, feudális bűzű és fasisztoid gesztust minden megalkuvás nélkül visszautasítsák!

A kérdések ismerete nélkül is azt gondoltam: ezért az eljárásért szembeköpés volna a méltó válasz. Olvasván a kérdéseket: úgy kellene a Kedves Vezetőt szembe köpni, hogy az beborítsa egész pofátlan pofáját...

*

Május 28.

A Kedves Vezető ismét lehajol az ő népéhez, hogy bölcs, megértő, szeretetet sugárzó mosollyal megérdeklődje, hányan szeretik még őt.

Igen, ez a "konzultáció"  közpénzből megcsinált személyes és pártérdekű közvélemény-kutatásként is értelmezhető. S amíg a Fidesz ilyesmit megtehet, nem csodálható, ha nincs szüksége normatív állami támogatásra - s amire neki nincs szüksége, azt elvenné másoktól is...

De - sajnos - sokkal több, ami történik, mint e meglehetősen közönséges szélhámosság, amelyet azért jogállamban az illetékesek büntetőjogi szempontból is megvizsgálnának.

Azt is csak futólag jegyzem meg, hogy két-három ilyen "konzultáció" elhagyásából simán összejönne annyi pénz, amennyit a pártoktól akarnak elvenni...

Másról van itt szó.

A demokrácia intézményeinek és becsületének további, következetes rombolásával és ezzel összefüggésben pofátlan néphülyítéssel van dolgunk. Rögtön le is kell szögezni: az a nép, amely ennyi tapasztalat után továbbra is hajlandó hülyülni, megérdemli sorsát. Mert normális helyen "a nép" a hozzá lehajló Kedves Vezetőjét, kihasználva a pozíció adta lehetőséget, tökön rúgná, bizony... De legalábbis elfordulna tőle.¹

Orbánia azonban abnormális ország.

*

Centrális erőtér van, bölcs vezető van, disznók különbizoccsága, mely gondosan mérlegeli a nép érdekeit, szintén van. Mit kezdene ilyen ország az egyeztetések intézményesített, nyilvános formáival? Csak vinnék a pénzt, rosseb! Nem sokkal egyszerűbb, ha a Kedves Vezető megbízottai - ismeretlenek a zembereknek, de a K. V. bizonyára ismeri őket - megfogalmazzák a legfontosabb kérdéseket, mégpedig úgy, hogy a válaszokkal ne lehessen nagyot tévedni?

Ahol minden ilyen flottul megy, mi a faszt kezdenének a zemberek az érdekvédelmi szervezetekkel; mi szükségük volna ilyen-olyan szakmák intézményeire?  A médiákban folytatott nyílt eszmecserékre? Pártokra?! - horribile kimondani is!

Ki-ki maga találhatja el a várt választ - és nagyon jó az is, hogy nem tudják egymást befolyásolni, nem zavarják meg egymást defetista kételkedéssel, tudóskodó töprengéssel, értelmiségieskedő vitákkal.

Megkapják a Kedves Vezető kérdéseit, és Neki magának válaszolnak - olyan ez, mintha beszélhetnének Vele; mintha befolyásolhatnák Őt - csak arra nem szabad gondolni, hogy eldöntött kérdésekről érdeklődik. De ha gondol rá valaki: hát az is Kedves tőle! vagy nem..?

Visszaküldöm a kérdőívet, és a továbbiakkal nem kell törődnöm, hisz a korábbiakkal sem törődtem - minden megy a maga útján. Nem tudom, kik és milyen módon értékelik, de nem is érdekel: azt sem tudtam, kik állították össze a kérdéseket. Nem tudom, mi lesz a beküldött válaszok, rajtuk az adataim sorsa, de abban biztos lehetek, hogy a Kedves Vezetőnél, az általa megbízottaknál a lehető legjobb helyen lesznek.

S ez a nyugalmi állapot már-már maga a boldogság. Vannak persze, akik értetlenkednek, berzenkednek, sőt: idegen érdekekért ügynökösködnek, a bankok mellé állnak - de rájuk is szükségem van, hogy élvezhessem nyavalygásukat, ismétlődő kudarcaikat.

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

(József Attila: Eszmélet, 11.)

**

¹Butaságokat írtam, persze: normális helyen Kedves Vezetők labdába sem rúghatnak...

Horthy-kultusz dolgában interpellálta (volna) a miniszterelnököt Vadai Ágnes.

Scheiring Gábor (LMP) fb-bejegyzésében így számol be a történtekről:

Vadai Ágnes (DK) interpellálni próbál arról, hogy vajon rehabilitálni akarja-e a kormány Horthyt, és felsorol néhány eseményt, ami az ő kormányzásának ideje alatt történt. A Jobbik padsoraiból felháborodott üvöltözés, hangos bekiabálások hallatszanak, az elnöknek le kell állítani az interpellációt. A tőlem balra ülő Fideszes honatyák "hazudsz", "kommunista történelmet tanultál" bekiabálásokkal tarkítják az ülést.

Miután megtapsolom Vadai Ágnes felszólalását, az egyik mögöttem ülő Fideszes képviselő úr azt mondja nekem: "felháborító, hogy ezt megtapsoljátok, ezt is Amerika diktálta nektek". Navracsics azzal "vág vissza" Vadainak, hogy Szálasi és más nyilasok is felvételüket kérték a kommunista pártba, és ennek függvényében kell vizsgálni a történelmi kontinuitást. Vastaps a Fidesztől és a Jobbiktól. (Szabó Rebeka beszámolója a mai parlamenti ülésről.)

Navracsics "válasza"

döbbenetesen

becstelen.

*

Gyámot akarok!

Több posztban szándékozom erről írni - már csak azért is, mert a hatalmat gyakorló "szervezett rablóbanda" talán legnagyobb bűnének éppen azt tartom, amit az oktatásban, főleg a közoktatásban művelt. Bár a felsőoktatást is szétkúrta rendesen.

Régóta szándékoztam erről írni, érlelgettem a témát, higgasztgattam magam - mégse legyek már túlzottan indulatos. S addig-addig vártam, addig-addig írogattam piszkozatba a vázlatot, még Бездомный (jehu)- ként, míg egy nap arra ébredtem, ki vagyok tiltva (magyarázat azóta nincs se). Próbáltam érdeklődni, érdemi választ nem, de lehetőséget az ideiglenes belépésre kaptam. Harakirit akartam csinálni, de meggondoltam magam. Mentettem néhány posztomat, aztán hagytam az egészet a fenébe, hisz maga a blog elérhető maradt.

Azóta persze nem tudok belépni, nem tudok hozzáférni piszkozatban elmentett vázlataimhoz - megpróbálok megint kis kegyet kunyerálni, hogy kimásolhassam őket... Mindenesetre a témával kapcsolatos korábbi posztjaim innen elérhetők.

*

E témát először a polgári demokratikus köztársaság, a demokratikus jogállam normái felől próbálom megközelíteni. Az állam világi jellege, az állam és egyház elválasztása a legalapvetőbb demokratikus követelmények egyike.

(Az esetleges mostani vagy későbbi ellenvetésekre: ismerek én is ellenpéldákat, ám azok számunkra nem követendők. Ahol demokrácia van, és az állam - formálisan! - "választott" magának egyházat, ill. az állam és a vallás valamilyen formában összekapcsolódik, ott egyrészt a mienknél jóval régebbi és elevenebb a demokratikus gyakorlat, semhogy a hagyomány bárkinek is tényleges sérelmet okozzon; másrészt általában a lakosság vallási szempontból sokkal egyneműbb, mint a magyar. További szempont: a 20. századi magyar "keresztény kurzus" - lényege a hivatalos, állami antiszemitizmus - rossz emléke még túlságosan is eleven, ráadásul a mai, képmutatón kereszténykedő hatalom tudatosan föl is akarja eleveníteni őket. Az állam világi jellegének bármilyen relativizálása ma még fölmérhetetlen konfliktusok forrása lehet - ezzel szemben a szigorúan világi (vallási, hitbéli kérdésekben semleges - vélemény nélküli) állam/önkormányzat valóságos, méltányolható érdekeit senkinek sem sérti. Ha van európában ország, ahol az állam és az egyháza elválasztása a legszigorúbb, legteljesebb értelemben kívánatos, akkor az Magyarország: részint azért, mert a csehekkel együtt a magyar a legkevésbé vallásos nép; részint azért, mert hívő/vallásos része erősen megosztott (a legnagyobb létszámú katolikusság abszolút többsége is "a maga módján vallásos"); s végül azért, mert az állam és egyház összekapcsoltságának hazánkban különösen rosszak a hagyományai.)

Az sok éve már teljesen egyértelmű volt, hogy a Fidesz, ha kormányra kerül, mindent el fog követni az állam és egyház alkotmányos elválasztása elvének relativizálásáért, gyakorlatának fölszámolásáért. Ennek vagyunk most tanúi.

Nincs nap, hogy ne olvashatnánk híreket oktatási intézmények egyházi kezelésbe adásáról - ld. erről:

http://nol.hu/belfold/a_hit_gyulekezete_mukodtetheti_a_hajdusamson

i_iskolat

http://nepszava.com/2012/06/magyarorszag/ujabb-pecsi-iskolakat-nyultak-le-az-egyhazak.html

http://nol.hu/specialis/rss_valogatas/20120602-az_allam_gyulekezete

"Ezt akarjátok, kedves fideszes barátaim?"

A Népszabadság cikke Somogyi Zoltán fb-bejegyzéséből idéz. S nekem az jut eszembe róla, hogy - a szó politikailag, a közéletben vállalható értelmében - demokratáknak nem lehetnek "kedves fideszes barátai". Nem mostantól, hanem már nagyon régóta: mondjuk, úgy 15 éve.

Legalább.

Demokratának nyilván nem lehetnek "kedves barátai" olyanok, akiktől ezt muszáj kérdeznie: "Miért kell a Fideszt behúzni a nyilasok mellé?"

Ez a kérdés nem most vált indokolttá, hanem legkésőbb akkor, amikor Orbán a nyilvánosság előtt megnevezte kedvenc orgánumait: a rádió Vasárnapi újság című borzalmát, a magyar rádiózás történetének egyik legnagyobb szégyenét; az elzabrált, szalonképtelenné züllesztett "Magyar Nemzet"-et és a Demokratát.

Az utóbbi megnevezése tette teljesen egyértelművé Orbán szándékát: az egyatábor fölépítését, benne a praktikus (hatalmi) okokból "megalkudni" kész újnyilasokkal, neonácikkal.

Akkoriban ugyanis a Demokrata nem csupán saját rasszista anyagokkal volt tele (mint a másik két kedvenc), hanem hetente közölte a legvadabb náci-nyilas irományok reklámjait.

Ennek több mint tizenöt éve. Azóta csupán "kiteljesedett" - az aljas, akarom mondani, amorális orbáni duma jelezte irányban - a "párt" politikája: minőségi változás nem történt.

Akkor kellett volna megkérdezni: mi értelme a Fideszt behúzni a nyilasok mellé? Vagy inkább így: miért kell összevegyülni - erre valók voltak a "polgári körök" - akár a neonáci-újnyilas szélsőjobbal? Nem ez volt a Fidesz egyetlen lehetősége!

Ám a korabeli magyar demokratikus közvélemény épp csak egy picit hökkent meg Orbán dumáján, aztán napirendre tért fölötte. Pedig lett volna mit követelni - még erő is lett volna hozzá! -, lett volna ok súlyos kérdéseket, következtetéseket megfogalmazni. Akkor kellett volna komolyan eltöprengeni: miféle párt az, amelynek vezetője ilyen "vallomást" tehet, és nem hajítják ki azonnal, mint macskát..?

Hát... olyan. Abszolút amorális.   Abszolút vállalhatatlan. Nem lehet "kedves barát" - még udvariasságból sem.

*

Fontos cikk Nyirő, az író és a vele manipuláló politika megítéléséhez: A nemzet mint ponyvaregény.

**

A "közmédiában" - sűrű ájtatoskodások közepette - egyetlen műsorfolyam megy, a címe: "Szeretünk, Orbánia!" Pogány kereszténykedés és piszkos szolgaének - nagyjából így jellemezhetem e műsorfolyam tartalmát.

Különös szerep jut a Duna Tv-nek: meg kell tartania a gazda, a Fidesz vonzáskörében az ősmagyarokat és egyéb elmebetegeket, valamint a neonácikat-újnyilasokat. Mégpedig itthon és határainkon kívül egyaránt - főleg a környező országok magyarságából. E célt szolgálta a közelmúltban 4 adagban feltálalt prolitáp is.

E hét szombatján ismét kitett magáért "az egyetemes magyarság televíziója"! Kommentár nélkül belinkelem a témával foglalkozó cikket (Magyar Narancs):

Nyílt levél Rockenbauer Zoltánnak

*

Most, 20 óra után megy a Dunán az Így veszett el Erdélyország c. film.

Döbbenetes. Már a cím is, hát még a szemlélet...