Pintér Sándor - Gaudi Nagy Tamás
Pintér Sándor beszámolója után az újnyilasok képviselője hozzászólásában először 2006 őszének eseményei kapcsán vezette elő a tőle nyilván megszokott ótvaros hadovát (amire Pintér - nem mondhatom, sajnos, hogy szokatlan módon - sajátos "szakszerűséggel" válaszolt), majd a következőket mondta:
"A közbiztonsági témakörrel kapcsolatban szeretném megkérdezni miniszter urat, nem gondolja-e úgy, hogy az elmúlt két év küzdelmeinek, erőfeszítéseinek fényében valójában helyes és indokolt lenne a csendőrség felállítása. Tehát egy olyan elkülönült, rendvédelmi erő felállítása, amely képes arra, hogy hatékonyan, az ilyen lyukóvölgyi és egyéb témákat sokkal hatékonyabban, sokkal erőteljesebben tudná megoldani. Csak egy elemet emelnék ki a jogosítványok közül: például fegyverhasználati kötelezettsége lenne a csendőröknek, mint régen volt. Tehát ha támadás éri őket, akkor nem nekik kell magyarázkodni – legutóbb is rendőrt vertek most vidéken –, hanem a jog őt védené, és így őt sem mernék támadni oly módon, ahogy azt rendszeresen teszik."
Pintér válaszának vonatkozó része:
"Közbiztonság.
Kérem, ahhoz, hogy érdemben tudjunk a csendőrségnek a hatékonyságáról, azt gondolom, a csendőrség tevékenységét és lehetőségeit mélyebben kellene vizsgálni és erről ismeretet gyűjteni. A csendőrség kialakulása kapcsán egyértelmű, hogy egy honvédségi, katonai alakulat volt, és a kialakulása Erdélyben történt meg, amikor nem tudtak Erdélyben megfelelő közbiztonságot nyújtani az akkor még városokra szétszabdalt közigazgatási egységek rendőrség nélkül. De azt gondolom, ezeknek a lehetőségei, meg a fegyverhasználati kötelezettség bizonyos tekintetben nem kifejezetten a csendőri szóhoz és a csendőri-katonai alakulathoz kötődnek, hanem egy jogi lehetőséget nyitnak meg. Én azt javaslom képviselő úrnak, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében nézzük meg a csendőrség kialakulását, nézzük meg a csendőrség jogosultságait, melyek voltak ezek a jogosultságok, amelyek valóban a közrendet és közbiztonságot szolgálták, és melyek voltak azok, amelyek olyan túlkapásokat tettek lehetővé, ami ugyan a csendőrségnek a rendfenntartó szerepét megkérdőjelezik, viszont azt, hogy féltek tőle, azt nem. Én azt gondolom, egy demokráciában ugyanazok a jogok és lehetőségek, amit akkor megadtak a csendőrségeknek, nem lehetségesek a mai világban."
Kiemelem a számomra érdekes részt:
"Én azt javaslom képviselő úrnak, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében nézzük meg a csendőrség kialakulását, nézzük meg a csendőrség jogosultságait..."
Egy kérdésem van: "egy demokráciában" - a történelmi előzmények ismeretében - a belügyminiszter miért akar "kötetlenül beszélgetni" újnyilas párt képviselőjével: általában is, különösen pedig a csendőrségről?!
"Egy demokráciában", s éppen Magyarországon, demokratikus kormány tagja nem akar semmilyen kötetlen beszélgetést1 újnyilasokkal; a csendőrségről pedig csak azt mondhatná, hogy amíg ők kormányoznak, addig szóba sem kerülhet...
*
1Szokták emlegetni a mikszáthi időket, mondván: a képviselők kíméletlenül egymásnak estek a Házban, de utána együtt kártyáztak stb.
Szerintem demokratikus ország demokratikus kormányának demokrata képviselői neonáci-újnyilas párt képviselőivel való kapcsolataikat az elkerülhetetlen hivatalos minimumra korlátozzák. Semmiféle "kötetlen", semmiféle magánjellegű kapcsolatba nem bocsátkoznak újnyilasokkal. Nem is kártyáznak, nem is isznak, nem is fociznak, teniszeznek együtt velük.
És persze: a Házban sem bratyiznak velük - sem "Alföldi-ügyben", sem "félmilliárdot elkutató filozófusok" meg "hazájukat mószeroló művészek" témájában; Horthy-kultuszban és Nyirő újratemetése körüli gyomorforgató cécóban sem...
Minden módon kifejezik: nem ugyanabba a táborba tartoznak...
