Áldozatok emlékével, hittel, hazaszeretettel - a hatalmi-politikai célú üzérkedésnek, képmutatásnak ezek a legvisszataszítóbb válfajai.
Most erről jutott eszembe: Emlékművet avatnak Bicskén: A gránittömbön lévő táblán a következő felirat olvasható: "A Bicske környéki harcokban hősi halált haltak a Hazáért 1944-1945".
Az első gondolatom: Bicske környékén 35 magyar honvéd halt meg a Vörös Hadsereg oldalán..? Horthy, majd Szálasi Magyarországa ellen küzdve?
Nem valószínű: ha ez történt volna, a mai Magyarországon nem kapnának emlékművet...
Semmi bajom sincs azzal, ha megőrzik - táblákkal, szobrokkal, emlékművekkel is - az áldozatok emlékét - persze, a hősökét is.
Az idézet felirat azonban napi politikai célokat szolgáló történelemhamisítás, kábítás. Mégpedig közveszélyes, mert tovább rombolja amúgy is ramaty állapotban lévő önismeretünket.
Szóval nem áldozatok estek el a szovjet hadsereggel vívott harcban; nem kényszerített és/vagy félrevezetett emberek! De akkor harcba vetésük is helyes volt, maga a Szent Haza kívánta így! S e Haza akkori urai is helyesen jártak el...
Úgy emlékeznek meg az áldozatokról, hogy - hősöknek nevezve őket - fölmagasztalják Horthy (és Szálasi!) Magyarországát!
De hisz akkor nem csupán Schönherz Zoltán, Ságvári Endre volt hazaáruló, hanem Kiss János, Tartsay Vilmos, Nagy Jenő, Bajcsy-Zsilinszky Endre is! S hogy ma élő politikust említsek: Horváth János fideszes képviselő is - elvégre részt vett a nemzeti ellenállásban, pedig harcolhatott volna - "a Hazáért!" - a szovjetek ellen...
Aki az áldozatokat önámítón hősöknek hazudja, megbecsteleníti őket, bármit képzel, bármilyen szándékkal teszi is. A halottak és az élők, köztük önmagunk iránti kötelességünk őszintének lenni: a Horthy-hadsereg katonái "a Haza" valós érdekei ellen küzdöttek - [kikényszerített] áldozatuknak épp ez a tragikuma. Aki ezt nem érti, nem akarja érteni, az a magyar történelem legfontosabb tanulságait sem érti, sem akarja érteni. Önmagát mentegető bűnös hatalmak szokása megtévesztett/kényszerített áldozataikat - haláluk után - hősöknek hazudni. Manapság újra szokássá vált az áldozatok hősökként emlegetése. Akik ezt teszik, akik ezt elfogadják, nem az áldozatokkal, hanem a bűnös hatalommal vállalnak közösséget.
Országunk tele van hazug emlékművekkel, melyeknek számát a jelenlegi hatalom elszántan szaporítja. Huszadik századi történelmünk - tőlünk azért mégsem teljesen függetlenül - "úgy alakult", hogy 1956 kivételével nem csupán vesztes, hanem rossz, illetve gyalázatos ügyekért harcoltunk. Magyarország számára is szerencse, hogy nem sikerült "győznünk" - ezt mindig észben kellene tartanunk.
Mese ellen minden káros?
Varga Imre: Memento a II. Magyar hadseregért
*
Ady Endre: A mesebeli János
Bajban van a messze város,
Gyürkőzni kell a Halállal:
Gyürkőzz, János, rohanj, János.
Királyfiak s nagy leventék,
Ha palástjukat ott-hagyták:
Rohanj, ha rongy is a mentéd.
Mesebeli király-lyánnyal
Hogyha akarsz találkozni:
Hadakozzál a Sárkánnyal.
Csak a mese s csak az átok
Tartott eddig így-úgy is még
S jók e csakok s e csalások.
Így csináltad ezt már régen,
Van egy kis tapasztalásod
Csalatásban és fenében.
De csinálod, mert csinálod,
De csináld, mert erre lettél
S ha már álltad, hát kiállod.
Vagy nem állod s megbénultan
Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz,
Öreg bűnödön, a Multon.
Kellesz a nagy arénára
Akkor is, ha életednek
Életed lesz majd az ára.
Ha már egyszer idegenbe
Valamikor ide bujtál,
Rohanj jól kimelegedve.
A király-lyány: mese, János,
De nincs élőbb a mesénél
S mese ellen minden káros.
Bajban van a messze város,
Gyürkőzni kell a Halállal:
Gyürkőzz, János, rohanj, János.