Elnéztem az elmagányosodott állatkerti jegesmedvét: öt-hat lendületes és indulatos lépés előre, egy fejcsapás föl a levegőbe; megfordul, visszafelé ugyanez. És ismétli, megszámlálhatatlanul sokszor.

Hirtelen különös, mély értelmet kapott számomra az obszcén kis mondóka:

Bassza meg a jegesmedve,

de el vagyok keseredve!

*

Бездомный továbbra sem tud belépni - ennek okát nem ismeri. Saját blogjához sem fér hozzá, így még harakirit sem tud csinálni.

Valaki megrágalmazhatta Бездомный-t, mert noha semmi rosszat sem tett, nem tud belépni: kísérleteire hibaüzenetet kap. Pedig éppen piszkozatolni szándékozta vagy két posztját, hogy ne tengjen túl a frissülőben...

Az ember úgy van néha ezzel a nolbloggal, mint K. az ellene eljáró titokzatos hatalommal: azt sem tudhatja, ilyenkor kihez lehet, kihez érdemes egyáltalán fordulnia...

Бездомный (jehu), aki vagyok, tételezzük föl, hogy mit gondolok...

Voltam jehu, az vagyok újra, míg vagyok (lehetek).

A címbeli kérdőjel azt jelzi, nem tudom, tényleg vagyok-e; nem tudom, mi a magyarázata annak, hogy bár blogom elérhető, Бездомный-ként nem tudok belépni. A helyzet tisztázását kérő mailjeimre választ nem kapok (azért ez az "eljárás" méltánytalannak tűnik, nem is kicsit...).

Ezért kérdezem itt és így: mi történt? Ha olyan súlyos hibát követtem el, hogy kitiltottak, akkor megfontolnám blogom törlését is - kérnék lehetőséget egyszeri belépésre, hogy magam törölhessem.